nőStények

A köznyelvben elterjedt zöldség/gyümölcs kategóriák a valóságban nem mindig fedik a biológiai meghatározást. Míg az emberek a paradicsomot zöldségnek hívják, valójában gyümölcs – de attól ti még a zöldségosztályon keressétek. Ugyanez igaz az avokádóra is. Valójában gyümölcs, de zöldségként használjuk.

De mi is az az avokádó vagy más néven krokodilkörte?

Az avokádó egy Közép-Amerikában honos, örökzöld, 10-20 méter magas fa termése. Az inkák herefának hívták, és a termését afrodiziákumnak tartották – hogy ez utóbbiból mi igaz, azt mindenki döntse el maga, az elnevezéshez azonban hozzátartozik, hogy az enyhén ráncos bőrű, tojás/körte formájú termések párosával csüngenek a fán…

Magát a termést sötétzöld-barna, sima vagy rücskös, bőrszerű héj borítja, húsa sárgás-zöldes, vajszerű, egy nagy maggal a közepén.
A termés zsírtartalma jelentős, szénhidráttartalma alacsony, főleg A-, B-, C- és E-vitamint és többféle ásványi anyagot tartalmaz. Kalóriatartalma elég magas, a diétázók erre figyeljenek, de alacsony szénhidráttartalma miatt a cukorbetegek diétájába jól beilleszthető.

Kitűnően helyettesítheti a különböző vajkrémeket, majonézt szendvicsekben vagy salátaöntetekben, szeletelve jó salátákba, ételdísznek.

Az avokádó akkor jó, ha a héját kissé benyomva enyhén puha a termés húsa. Ha még éretlen, akkor szobahőmérsékleten pár nap alatt megpuhul, az érését elősegíthetjük, ha papírzacskóba tesszük, ha van, akkor egy-két alma vagy banán mellé (a gyümölcsök érés közben etilént bocsátanak ki magukból, ami segíti az avokádó érését).

Előkészítése egyszerű, késsel félbevágjuk a magja mentén, majd a két felet ellentétes irányban elforgatjuk, így a magnál kettéválik. A magot kivehetjük úgy, hogy a késsel belevágunk, majd a magot kiemeljük. Vagy kiskanállal a mag alá nyúlunk és így vesszük ki. Felvágás után a hús hamar oxidálódik – barnás-fekete színe lesz – de ez az ízét, fogyaszthatóságát nem befolyásolja, és egy kevés citromlével bedörzsölve elkerülhető az elszíneződés.

Az avokádó íze semleges, enyhén dióízű, általában só, bors, citromlé és hagyma/fokhagyma illik hozzá.
És akkor jöjjenek a receptek:

Avokádókrém: Ez a legegyszerűbb felhasználása a gyümölcsnek, az avokádó húsát kikanalazzuk a héjából, és villával vagy botmixerrel pürésítjük. Egy csipet só, bors kell bele és pár csepp citromlé. Kenyérre kenve vagy mártogatósnak is jó, aki szereti, tehet bele egy kevés erőspaprikát is.

Guacamole: Az avokádót felkockázzuk, apróra vágott hagymával (esetleg fokhagymával is) , darabolt paradicsommal keverjük össze. Ebbe is jöhet a só, bors, citromlé. Aprítóval ha simára keverjük, akkor kiváló mártogatós tortillachipshez, ha darabosan hagyjuk, akkor salátaként fogyaszthatjuk.

Ahány ház, annyi guacamole, hoztam is róla egy kis idézetet egyik kedvencem, Váncsa István szakácskönyvéből:

GUACAMOLE: Avokadóhús, finomra vágott zöld chili, fokhagyma, citromlé. Alapvető jelentőségű táplálék, részint a szegény mexikóiak, részint az egészségmániás és gazdag európaiak fogyasztják; állítólag csökkenti a koleszterinszintet, regenerálja az érfalakat, elmulasztja a szürke hályogot, a lúdtalpat és az impotenciát, továbbá a tőzsdekrach, az autóbaleset és az adóhivatal ellen is védelmet nyújt. Bonyolultságát tekintve a guacamole a zsíros kenyér szintje alatt marad, a guacamole ugyanis, ha szigorúbban nézzük, nem is étel, hanem az avokadó fogyasztásának technikája. Az avokadót úgy esszük, hogy a húsát kikanalazzuk a héjból, összetörjük, beledolgozunk egy jó adag chilit, sózzuk, ennyi. Ehhez képest a guacamole készítésének valóságos iskolái vannak. A legszigorúbban ortodox, fundamentalista irányzat képviselői szerint guacamole csakis Mexikóban készíthető, ugyanis a lényege az avokadó maga, márpedig e célra alkalmas avokadó egyedül Mexikóban terem. Mások azt mondják, hogy ez ugyan igaz, de azért próbálkozzunk, megint mások akként vélekednek, hogy jónak tekinthető minden olyan guacamole, amely a gyümölcs ízét – függetlenül annak származásától – érvényesülni hagyja. A közvélekedés ezzel szemben afelé tendál, hogy azért a guacamoléba kell egy kis citromlé, korianderzöld, fokhagyma, finomra vágott vöröshagyma, esetleg tejföl, netán római kömény, de csak egy leheletnyi, aztán semmi más.Végezetül vannak az újhullámos, neobarokk-posztmodern őrültek, akik szerint mehet bele szezámmag, savanyított gyömbér, almaborecet, wasabi. Vagy akár brokkoli, majonéz, parmezán, cheddar, curry por, worcester, tequila, Monterey Jack, chorizo, és mindez együtt. Én a magam részéről a puristákhoz állok közelebb, azaz szerintem Isten az avokadót elég jól kitalálta, nem hiányzik abból semmi. Más kérdés, hogy némi erős paprika, fokhagyma és citromlé sohase árt, ezért aztán a guacamole összetétele az én fogalmaim szerint: pépesített avokadóhús, finomra vágott zöld chili, kis fokhagyma, pár csepp citromlé, tortilla chips. Ez így nagyon finom, másrészt meg minden javasasszony, sámán vajákos és csodadoktor szerint roppant egészséges, tehát a guacamole fogyasztása közben az ember büszkén gondol arra, hogy íme, a halhatatlanok ételét fogyasztom, noha ezzel az erővel ehetnék csülköt is.

Jó főzőcskézést, jó étvágyat!

Moira