Péntek éjjel, férfi éjszaka dolgozik, a nő otthon, amikor fácsén szóba elegyedik egy leendő kollégával, akivel szakmai gyakorlaton találkozott. Ártatlan beszélgetés, a férfi jó szakember, a nő kérdésekkel fordul hozzá. Utána az üzenetek kitörölve, tudván, a férfi háklis erre, nagyon féltékeny, egy jelentéktelen beszélgetésből ne legyen már balhé. Csakhogy kiderül, őrjöngő veszekedés, másnap költözés, buszmegállóból zokogva telefonálás, többé-kevésbé megbocsátás.
Tényleg nem illik egy menyasszonynak éjfélkor egy nős férfival csetelni, amikor tudja, hogy ezzel fájdalmat okoz a párjának…? A francba, hát tényleg annyira fontos volt az a szakmai probléma, hogy az éjszaka közepén üljön a lány a gép előtt? A férfi kötődési problémákkal küzd, korán elvesztett édesanya, rettegés, hogy elveszti a nőt, emiatt kétségbeesett ragaszkodás, gyanakvás egy korábbi bizalomválság után egy évvel.
Hol van az a határ, ahol még azt mondom, oké, tudom, hogy ez neki gondot okoz, félt, retteg, hogy elveszít, ezért engedek neki, ezt is, azt is, mert nekem megér ennyit egy kapcsolat, megér ennyit A Kapcsolat, hiszen szeretem, elfogadom problémásnak, nem feladatom anyja helyett anyja lenni, szocializálni? És mikor jön el az, hogy na ez már túlment mindenen, ne legyen kifogása az ellen, hogy nőként, menyasszonyként férfival is szóba állok. Neki nincs igénye arra, hogy tartalmasan beszélgessen néhány olyan témáról, ami engem érdekel. Én imádom a pszichológiát, őt a hideg leli tőle, hát miért ne beszélgessek erről olyannal, akit szintén érdekel? Nem kell, hogy mindig, mindenben tökéletesen megegyezzünk.
De hol van az a határ, ameddig az egészséges mennyiségű féltékenység beszél az ember fiából, és mikor van az, amikor már a basáskodás, mert retteg, hogy elveszít? Mennyit lehet engedni? Meddig éri meg függetlenségi harcot vívni vagy érzékenynek lenni és empatikusan leépíteni a kedvest zavaró kapcsolatokat? Biztos, hogy basáskodás, nem én reagálom túl…?
Nemjuci
Loading ...
ez sajnos halálra ítélt dolog. én a lobogó hajjal való menekülést javasolnám, mert az ilyen ember kicsinálja a másikat. és mindig fog találni rést a pajzson, mivel magában nem bízik. sosem lehet elég jó a másik. amikor a kalitka már nem is arany, akkor derül ki, h senki nem maradt az ember körül, csak egy személyiségzavaros diktátor.
kiszállni belőle nagyon nehéz, de nem lehetetlen.
Párterápia. Ott lehet tisztázni az ilyesmit ha már egyedül nem megy. Azt is, ha ketten se.
Erdemes figyelni,ahogy szep lassan a foldbe dongol,es megprobalja az onbecsulesedet lenullazni. Idonkkent csepegtet egy kis kedvesseget,h aztan tudjon mibol taplalkozni,de azon dolgozik,h elhidd,masnak ugysem kellenel. Az osszes parajat radvetiti.
Most. Menj. El.
Még nem is vagytok házasok, ha jól látom, és már egy ártatlan virtuális beszélgetésből őrjöngő veszekedés van, mi lesz később?
Ha már egy kapcsolat elején arra kell figyelni, hogy még csak ki se derüljön valami -tök ártatlan, és hozzáteszem, normális !!!!-dolog. akkor ez soha nem is lesz kiegyensúlyozott kapcsolat.
Ja, és egészséges féltékenység -véleményem szerint- nem létezik. Az bizalom hiány, és kész.Ami csak rosszabbodni fog.
Menekülj amíg tudsz!
Ki nem szarja le hogy milyen pszichés problémái vannak, hogy az anyja hogyan szerette vagy nem szerette, ha eddig nem tudott változtatni az érzésein, ha képtelen volt beismerni, hogy amit érez az abnormális, ha nem hajlandó segítséget kérni, akkor te ugyan meg nem változtatod, egyre jobban féltékeny lesz, a végén már a lakásba is be fog zárni.
ÜVEGGOLYÓT NEM LEHET FARAGNI. Véresre sebzed az ujjaidat.
De ha ezek után sem menekülsz, hanem magyarázatokat keresel és mentségeket találsz a pasidnak, akkor magadra vess, és kérlek később ne gyere ide rinyálni, mert megérdemelted.
Futni, marha messzire, telefonszamot valtoztatni, es vissza sem nezni soha!
Egy ilyen “artalmatlan” feltekenyseg kesobb akar tettlegessegig is fajulhat.
kedves Nemjuci: NEM. nem te reagálod túl. komolyan, csadort nem akar rád adni?
nézd, én komolyan elhiszem, sőt megértem, hogy sajnálod ezt az embert, és igen, a korai anya-gyerek kapcsolat sérüléséből tényleg adódhatnak nagyon súlyos kötődési problémák később, az ambivalens kötődéstől kezdve a kapcsolatfüggőségen keresztül egészen a borderline-szindrómáig. ezek tényleg megmagyarázzák az ő viselkedését, hogy nem egy vadállat, hanem egy sérült ember. tehát magyarázatnak jó, mentségnek viszont már kevés. mert ha ő egy beszámítható, felnőtt ember, és tisztában van a problémájával, akkor megpróbálja megoldani. elsősorban szakember segítségével. mert különben Ő marad képtelen egy önálló, érett, felnőtt kapcsolatra.
neked pedig ez NEM FELADATOD. nem feladatod, hogy meggyógyítsd vagy elviseld ezt. sokan, főleg nők szoktak ebbe a hibába esni, hogy majd mellettem megváltozik, én majd meggyógyítom. NEM. nem fog. vagy lehet, hogy igen, de akkor azért, mert ő maga ezt elhatározza és segítséget kér olyantól, aki ebben kompetens. hacsak nem vagy pszichoterapeuta vagy pszichiáter, ez nem te vagy, ugyanígy a vakbelét sem tudnád megműteni, ha nem vagy orvos, szóval ez nem a te dolgod. és NEM A TE FELELŐSSÉGED. neked minden jogod megvan egy egyenlőségen alapuló, felnőtt kapcsolathoz. ez a mártír- meg gyógyítószerep akkora felelősség, ami csak téged fog tönkretenni. igen, ő téged tönkre fog tenni, ha ezt a helyzetet nem ismeritek fel nagyon gyorsan MIND A KETTEN.
mert egy kapcsolat dinamikájába talán néha belefér egy őrjöngő veszekedés, de akkor az kölcsönös üvöltözés, és nem azért, mert te szóba álltál más férfiakkal. igen, jól érzed, hogy ez nem fasza, hogy emiatt őrjöng. ez nem jó így. te magad döntöd el, hogy kivel és mikor beszélsz, neki ehhez nincs köze ilyen szinten, hogy megszabja.
és igen, a féltékenység se lenne helyénvaló, de azt megértem, hogy az ember nem tökéletes. sokan szoktak féltékenykedni. de ennek azért vannak fokozatai.
szóval szerintem ha nem ismeri fel Ő, hogy nagy gáz van VELE, akkor ez egy nagyon romboló kapcsolat. és egyre nehezebb lesz belőle kiszállni. már most szóba került az írásodban a “kapcsolatok leépítése”. ez tipikus lépcsőfok egy ilyen jellegű viszonyban.
és hadd kérdezzem meg így a végén, az a megbocsátás, amit említesz, az most mi volt? te bocsátottad meg neki a jelenetrendezést, vagy ő volt az, aki nagy kegyesen megbocsátotta neked, hogy más férfiakkal szóba álltál? mert ha itt tartotok, hogy mindenért te vagy a hibás és neked kell elnézést kérni, akkor a helyzet még súlyosabb.
szóval igen, az ember szokott áldozatot hozni a kapcsolata kedvéért meg a békesség kedvéért, de nem ekkora volumenben. mert még a kapcsolatnál is sokkal többet érsz te magad. hogy te ne menj tönkre, hanem egy önálló személy maradj.
ja és még valami: eszedbe ne jusson gyereket szülni neki így.
Mi az a “fácsén “?
Es mi az a “korabbi bizalomvalsag”?
Vegulis mindegy. Mindenkiben mashol van a hatar, masok az ertekek, viselkedesi normak.
Szamomra a srac reakcioja teljesen ertheto, mivel te adtal okot a gyanakvasanak azzal, hogy nem voltal vele oszinte. Ezt te ugy magyarazod, hogy csak is o miatta tetted megelozven a konfliktust, pedig ezzel a cselekedeteddel te alapozod meg azt, hogy nem bizik benned.
Az, hogy voltal mar vele korabban oszinte, de o ezt nem fogadta el es ertett vele egyet vagy, hogy mit var el toled mint a parodtol, azt meg egyedul nektek kell tisztaznotok.
Egy kapcsolatban ugyanis ossze kell szokni, beszelgetni kell! Nem az a lenyeg, hogy a kulvilag, baratok szerint mi a jo, hanem nektek, ismetlem kettotoknek mi a jo, mi motival titeket. Ha nem erzitek jol magatokat egyutt es nem illetek ossze, nem ezt vartatok a kapcsolattol, keressetek meg azt akivel ez osszejohet. De az egyensuly beallitasahoz mindig is ket fel kell.
@Irisz: a fácse a facebook
amúgy meg ha valaki azért hazudik, mert fél, az nem az ő sara. van egy olyan mondás, hogy nem az az igazi szemét, aki hazudik, hanem akinek hazudniuk kell a többieknek.
a bizalmatlanságot nem az ő viselkedése alapozza meg. az benne van ennek az embernek a személyiségében. de hibáztatáshoz ideális.
menekülj
most!
ez csak rosszabb lesz, napról napra fog mérgezni, és SOHA nem fogja belátni, hogy ez így nem normális.
Nem, ez nem basáskodás.
Ez az ellened irányuló és a jövőben halálbiztosan fokozódó erőszak része.
Menekülni, most!!!
Ha megengeditek én nem a menekülni most volnalat képviselném
Fél hogy elveszít, ezért ellök magától. Ez ugye nem csak nekem logikátlan?
Hisztis kis pöcs, legyen bármekkora is kívülről.
Ha volt bármi gond azzal, amit csináltál, akkor a kitörlés volt az. Az ilyen bizonytalan ficerék mindig a legrosszabbat feltételezik, valahogy így: ha nem volt semmi, miért törölted?
A pszihomókustól azért fél, mert titkon azt képzeli nem normális, és majd jól kiderül, oszt akkor mi lesz.
Egy tanács: ne hagyd hogy ő irányítson, mert bár nagyon szeretne, nem tud. Csak szarul jöttök ki belőle, te is, ő is. Persze úgy kell irányítsd, hogy közben férfiúi hiúsága is jól lakjon. Igen, ez nem lesz egyszerű.
De figyi, ha mégse menne, még mindig ott van a menekülj, most!
@madz: Mitol fel, hogy lebukik? Akkor mar eleve tudja, hogy a parjanak milyen elvarasai vannak fele. Ha ezt meg o nem fogadja el, akkor miert vannak egyutt?
Benne lehet a srac szemelyisegeben, de attol meg a hazugsaggal es titkolozassal a lany sem mutatja magat megbizhato felnek.
@Irisz:
Nekem nem világos hol hazudott a lány. A titkolózás meg – hát nekem az se világos mi szükség törölni az üzenetet, nálunk pl. nem szokás egymás face oldalát vagy levelezését böngészni, pedig nagyon egyszerűen megtehetnénk.
Eleve nem nevezném normálisnak ha valaki nem válthat néhány szót egy másik pasival anélkül hogy azt ne költözés és veszekedés kövesse.
@Irisz: azért, mert ez sokkal bonyolultabb folyamat belülről, mint kívülről pökhendien rámondani, hogy minek vagy vele, ha nem akarsz neki megfelelni.
igen, fél, hogy lebukik. de közben tudja, hogy ez kisstílű és megalázó, hogy kitörli a nyomát. na most akkor a balhét vállalja be vagy önmaga előtt csökkenjen? a legrosszabb az, hogy a legtöbb esetben végül mindkettő megtörténik.
eleve rossz kiindulópont az, ha egy kapcsolatban úgy találja meg az ember a helyét, hogy mennyiben felel meg a másik elvárásainak.
és amúgy meg azt nem értem, amit @zolnaid: sem: mi szükség van a törlésre? csak nem ellenőrzi a pasija a leveleit és üzeneteit???
Én úgy értelmezem, hogy 1 évvel ezelött a csaj (majdnem) félrelépett. Akkor, gondolom, eléggé kivolt az amúgyis kötödésproblémás pasi. Most kissé bizalmatlan és nem annyira tetszik neki, hogy a nöje más férfiakkal csettel. Kitekintgetésnek értelmezi. Ráadásul az üzenetet is kitörölted, szóval a legrosszabbra gondolt, arra, hogy megint kezdödik az 1 évvel ezelötti játék.
Én azért lépnék a kapcsolatból a helyedben, mert már az 1 évvel ezelötti történések is azt jelezték, hogy neked ez a kapcsolat vmi miatt nem megfelelö. Lehet, hogy most a nös férfival tényleg csak unalomból csetteltél, de majdnem biztos, hogy a ti kapcsolatototkban borítékolva van még néhány “bizalomválság”. (Ja, és hallottam már néhány hasonlóan szakmaian kezdödö cset végéröl is.:-)) Te is és a pasid is megérdemel egy olyan partnert, akivel 100%-an jól érzi magát.
akivel 100%ig jól érzitek magatokat. Bocs
@madz: Nem tudom mi szukseg van a torlesre, azert kerdeztem meg mi az a “fácsén”, hogy beazonositsam honnan torolt, ahh utalom ezeket az elnevezeseket.
Nekem kicsit kezd zavaros lenni az egesz. Sem a lany, sem a fiu reakcioja es viselkedese nem normalis(efgogadott) SZAMOMRA.
Elvarasok: Hat nem ugy kezdodik a legtobb kapcsolat, hogy vajon tetszunk-e annak akinek szeretnenk?
))
De, szamit az, hogy a parunk mit gondol rolunk, x ev utan is. Nem kizarolag kinezetre vonatkozolag persze.
@Irisz: persze, hogy nem normális, hát azt mondta itt eddig mindenki, ez nem normális kapcsolat
persze, tetszeni akarunk. de aztán nem mindegy, hogy a másik az előzetes elképzeléseiről mond le, mert minket annyira szeret és elfogad (pl kedvelte a nagymellű, házias, csendes lányokat, mi ezzel szemben kicsi, cserfes és trehány lányok vagyunk ,de szeret minket és ezért leszarja, miket akart úgy általában az élettől, mert most minket akar úgy, ahogy vagyunk)
vagy pedig minket akar megváltoztatni és hozzápasszítani ezekhez az elvárásokhoz, és csak akkor érezzük a szeretetét, mikor kb szinkronban vagyunk ezekkel, örökös csiszolgatás és kritizálás lesz belőle, mert megfelelni úgysem tudunk.
szóval nem mindegy, meddig tartanak az elvárások és milyen mértékűek
lehetnek olyan elvárásai valakinek, hogy a másik másokkal szóba se álljon, csak ennek lehetetlen megfelelni. ráadásul nagyon sokszor ezek az elvárások csak akkor lesznek világosak a másik fél számára, mikor már jó mélyen belebonyolódott a kapcsolatba, általában nem ad az ember a másiknak egy elváráslistát az első randin.
na ilyenkor kezd el bizonytalanul mérlegelni a posztban ábrázolt mártíromságra hajlamos nőtípus, hogy hát ez egy teljesen abszurd elvárás, de hát annyira szeretem meg annyira sajnálom szegényt, mért is ne próbáljak neki megfelelni. na itt van az óriási nagy hiba.
haha, nekem altalaban semmit nem kell torolnom a beszelgeteseimbol, ugysem erti a ferjem
az viszont biztos, hogy amikor eloszor hazajottem a vandortaborbol, es elkezdtem levelezni nehany kispajtassal, a legelso levelem bontatlanul nyomtak a kezembe a szuleim. es utana az osszes tobbit. es en azt tanultam, hogy a leveltitok serthetetlen.
es ehhez tartom magam, tehat elvarom attol az embertol, akivel elek, hogy o is ehhez tartsa magat. nincsenek egyebkent ilyen vaskalapos hobortjaim, legalabbis nem sok. de ez nagyon komoly.
amugy meg ja, adnek egy utolso eselyt a pasinak, hogy vagy terapia, es akkor hajlando vagyok mellette legalbbis a kezeles idejere megmaradni, vagy maris csomagolom a borondom.
itt mar kurvara mindegy, kinek mi volt az elvarasa eredetileg a masik fele es ki hogy fogadta el. MOST ez nyilvanvaloan szar helyzet nemjucinak, joga van ugy donteni, hogy mostantol nem fogadja el ezt a terrort. ilyen ertelemben igaza van irisznek, nem kell itt beszelgetest kapkodva torolgetni, a helyzetet kell megszuntetni. azt a helyzetet, amiben ugy erzi, egy artatlan beszelgetest kapkodva kell torolni.
Az embernek nem szabad túl sokat feladnia magából. Mert ideig-óráig megy a dolog, de aztán elfárad és visszavedlik a régi énjévé. Olyankor néz a partner, mint menyét, hogy dehát idáig nem ez volt.
A párkapcsolat az elfogadásról szól és nem az önmegtartóztatásról. És legfőképpen a bizalomról. És a bizalomba bele kell annak is férnie, hogy valakivel levelezek fácsén. Sőt, annak is, ha nem szakmáról.
A levéltitokról pedig nem is beszélve.
Nálunk szigorú tiszteletben vannak a mobiltelefonok. Senki, még a LÁNYAIM sem nyúlnak egyikünk telefonjához sem. Ha csörög valamelyikünké, akkor a másik két ujja közés fogva magától eltartva viszi oda másiknak, hogy csörög a mobilod. Egészen viccesen nézünk ki olyankor. Mintha valami bomba lenne a kezünkben.
Egy párkapcsolat során még úgyis lesz számos terület, ahol esetleg fel kell adnunk magunkból egy kicsikét. Ne az elején indítsunk ezzel.
Szóval én is menekülni, de azonnal tábort gyarapítom. És ne álltasd magad kifogásokkal, mert megváltozni nem fog! Ideje kijózanodni. Nem ő az utolsó pasi a Földön!
“Nem kell, hogy mindig, mindenben tökéletesen megegyezzünk.”
Ez igaz! De azért van néhány nagyon fontos pont, ahol kell a hasonlóság. Nálam ilyen a szex, a politikai beállítottság, és hogy tudjunk miről beszélgetni vacsora után egy pohár bor mellett. Legyen az szakma vagy hobbi vagy akármi más. És ha szakmai gondom van, akkor hallgasson meg, még ha nem is tud konkrét tanácsot adni. Legyen a csapatom része!
Azt nem bánom, ha van saját komoly hobbija, de legyen olyan, ami hozzám is közel áll egy kicsit. Ne macskabolond legyen, ha nekem macskaszőr allergiám van.
És ne várjon el tőlem semmi olyasmit, amit egész életemben sohasem szerettem. Pl. ne akarjon belőlem konyhatündért vagy sziklamászót faragni belőlem.
“Te is és a pasid is megérdemel egy olyan partnert, akivel 100%-an jól érzi magát. ”
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az ember nem monogám
Brutális dolog a kitekintés tilalmat elvárni a másiktól, de betartani is az.
Én úgy gondolkodom, hogy vagyok annyira érdekes, hogy felém forduljon a nőm, ha meg másfele nézne? Most tiltsam meg neki? Az lenne csak az igazán megalázó számomra, ha kényszerből lenne velem.
Selkt sa kéne ide a pontokkal.
Menekülés. Innentől nálunk az első pofonig nem telt el egy év. Az első esetig, amikor kést emelt rám és vér folyt, kb. másfél. Pont itt kellett volna lelépni, vagy még hamarabb, nem megvárni, a ‘meg tudom-e menteni’ meccs végét.
A WTF nekem a k ö l t ö z é s, buszmegállóból őrjöngve telefonálás (és persze, megbocsátás). WTF, tényleg????? Mert ha van egy kis morci, neveltetésbeli különbségek megbeszélése (este 9 után úrilány más hímnemű egyeddel nem beszél vs. akkor és azzal beszélek, akivel szeretnék), az még OK. A felelősségrevonás már nagyon nem. A korábbi bizalomválság és gyanakvás is nagyon ismerős, figyelj oda, ebből még évekre szóló hivatkozási alap is lehet minden rosszra. (Nem mondom, hogy lesz, ne is legyen, de nagyon gyanúsan hasonló történetben nálunk volt.)
Én lépnék, egyszerűbb, hidd el. És döntsd el, hogy következőre is lúzert akarsz-e vagy teljesen másmilyent.
Ha nagyon-nagyon szeretem, adnék neki egy esélyt azzal a feltétellel, hogy szakemberhez fordul a problémáival. És itt nem kifogás, hogy hideg leli a pszichológiától, engem meg vértől lel ki a hideg, de ha vakbelem van, tutira megműttetem magam egy hozzáértővel. Ha nem hajlandó javítani a hozzáállásán, lehetetlen lesz együttélni vele. Ideig-óráig kibírod, egyre többrét hajtogatod a gerinced, tönkreteszed saját magadat és asszisztálsz neki is a saját tönkretételéhez. Az ilyenekbe bele lehet halni. Nem reagálod túl, majdnem azt írtam, hogy ez a 21. század, de Európában már régebbóta nem szokás tiltani, hogy jegyesek szóbaálljanak egymáson kívül mással is, pláne szakmai témában, pláne mégcsak nem is egy légtérben. Ha most ebben kivetnivalót talál, hamarosan jön az is, hogy miért mosolyogtál a pincérfiúra, minek is néztél rá egyáltalán, aztán jöhet a csador meg a szobafogság. És ha jól manipulál, nem is kell rád adnia, felveszed magadtól, a kedvéért, ahogy most is kitörölted az előzményeket.
Elmondom, mi várható még egy önbizalomhiányos, éretlen pasitól (ez nem saját példa, de elég közelről láttam/látom barátnőmnél): nagyobb, más apától származó gyereke nem zavarja, akivel már lehet játszani (4-5 volt, amikor megismerkedtek), de a saját (közös) bőgő csecsemőt ‘nem bírja az idegrendszere’. Elköltözés, majd vissza, látogatás, majd nem, közben ugye a már mindent értő nagyobb gyerek is őrlődik. Nem kapcsolódik szorosan ide, de azért megnézném, hogyan reagál stresszhelyzetben. Mennyire fog egyedül hagyni minden egyes nehéz döntés előtt, szituációban, időszakban arra hivatkozva, hogy rossz mintát hozott otthonról (vagy nem kapott meg mindent, amit szeretett volna, ha esetleg nagyszülőktől, apától jó mintát kapott). Gázos ügy, na, figyelj nagyon oda. De inkább lépj le, minél hamarabb.
volt ilyen pasim. hol voltal. kikkel voltal. miert nem voltal ott, mikor eppen telefonaltam?
mindezt halal nyugodt hangon, kedvesen, mikozben udvariasan kinyitotta elottem a kocsiajtot.
en meg ugy ereztem, megfulladok. leptem. azota soha nem engedtem meg pasinak, hogy rajtam barmit is szamon kerjen.
@cozumel: hol voltál?
Rég volt már ilyen egységes álláspont errefelé.
@madz: Nem, itt azt mondja mindenki, hogy a csaj menekuljon, csak a pasit aldoznak be.
@cozumel:
azt hittem, azóta soha nem engedted meg férfinak, hogy kinyissa előtted a kocsiajtót
@Nikol:
Igen, én is csodálkoztam, hogy talán 1 kivétellel MINDEN nő azonnal a menekülést ajánlotta és ti, pasik is kb. hasonlót. És el is gondolkoztam rajta, hogy ennyi nőnek volt már rossz tapasztalata, vagy ennyire beivódott már ez a viselkedés a köztudatba? Mert ha a második, akkor mégis hogy a fenébe élnek meg, mindig felbukkan itt-ott egy-egy… OK, tudom, mert vannak nők, akikben van még erre (ideig-óráig vagy hosszan) fogadókészség. És gyerek(ek)kel, anyagiak nélkül menekülni szinte lehetetlen.
@Irisz: bocs, nem tudom, hogy ezt mire írtad válaszként
de az tuti, hogy azért mondják ennyien, hogy meneküljön, mert ma az ilyen elvárást (mármint, hogy másokkal ne álljon szóba) irreálisnak látja a társadalom
és szerintem maga a kommentelő is, csak még nem meri kimondani, keresi a mentséget a pasinak. inkább bevállalja, hogy belemegy a játékba és trükközni kezd.
de ha jobban belegondolok, lehet, hogy nem is a pasit akarja mentegetni, hanem saját magát. az ember nehezen fogadja el, hogyan képes belemenni ilyen megalázó, önfeladó helyzetbe. muszáj racionalizálni meg kognitív disszonancia stb stb
“Figyelj szivecském, azzal állok szóba, akivel akarok, és ha akarom leszopom, felveszem, és a felvételt elküldöm a barátaidnak, értve vagyok?!?”
Na, ha az ezt követő 5 percben képes normálisan viselkedni, akkor megpróbálkozhatsz valahogy a vele való élettel, mert képes a változásra
@madz: Irtam, hogy egyikuk reakcioja sem normalis, erre irtad, hogy mindenki azt mondja, hogy nem normalis A kapcsolat, erre irtam, hogy csak a srac reakciojara ertik.
Persze, irrealis elvaras, hogy ne alljon szoba masokkal, de azert pont akkor levelezgetni ejjel amikor a srac dolgozik, majd ezt ki is torolni, nem tudom, valahogy a felvezetes is fura volt, hogy nos volt a kollega, mert vegulis az mar tok mindegy valahol.
Erre irtam, hogy nekem ez zavaros, ebbol en nem szedem ki azt, hogy a csaj “veszelyben” van es vegye a nyulcipot vagy neki annyi.
az exférjem hasonló féltékenységi rohamokat nyomott a házasságunk vége felé. de az igazi gáz az volt, amikor már a gyerekeket is megpróbálta “terelgetni”.
kivel játszhatnak, ki jöhet hozzánk (lehetőleg senki), kihez mehetünk át legózni, végül már azt is megszabta volna, kivel állhatunk szóba a játszón…
az a baj a kontrollmániás emberekkel, hogy idővel felerősödik, öngerjesztővé válik a folyamat. minél előbb kiszállsz, annál kevésbé sérülsz.
(és az isten szerelmére: nehogy gyereket szülj ebbe a kapcsolatba!!)
vagy legalább ne tőle
@yana: én is csaj vagyok!
Csak a kis képem megtévesztő. Én adminisztrálom apukám blogját és valamiért az ottani wordpress-es kis képet csatolja be ide is. 
@Irisz: ja értem. szerintem azt írják a többiek is, hogy az ő reakciója sem normális, mert egyrészt nem normális egy ilyen kapcsolatban benne maradni, nem normális a faszit mentegetni, és nem normális a leveleinket félelemből törölgetni. ezt is többen írták.
miért ne csinálhatna éjjel azt, amit akar, már ne haragudj? és azért írta a mentegetőzős dumát, mert már félig meggyőzte róla a faszi, hogy ez valami helytelen dolog volt. nem volt az. kitörölni az volt. de nem azért, mert jujj titkolózás, hanem mert ezzel még egyet rúgott a saját önbecsülésébe is. ha egy ilyen beszélgetés után neki automatikus, hogy törölni KELL, akkor ott ő veszélyben van.
@Nikol:
Ja!
Akkor deka most az egyetlen legény a gáton? 
Pedig mintha már mondtad volna is…
Annyira nem vagyok képben, de azt hiszem, lehet állítgatni a WP-n, hogy melyik emailcímhez melyik képet csatolja (alapértelmezettként azt ajánlja fel, amelyiket először használtad). Érdemes megpróbálni, mert így könnyen rádrepülhetnek korosabb csajok a belevaló fotó és szöveg alapján.
Persze lehet, hogy ez sem baj, humoros helyzetek is adódhatnak belőle… 
@Irisz: nem olyan nehéz ám belecsúszni egy ilyen elnyomó kapcsolatba, mint ahogy azt sokan elképzelik! ezek a pasik eleinte extra kedves, aranyos, téged imádó romantikus lovagok.
és csak lassan kezdik a szorítást, mindig éppen annyira, hogy még elviseld.
(párhuzam: kormányunk és az ő megszorításaik. mindig kicsivel tolják csak ki a határokat – pont annyival, amit még benyel a jónép komolyabb kockázat nélkül)
mire észreveszed, hogy bűzlik a dolog, addigra már nyakadig ér a matéria.
@yana: na most képzeld, hogy ver a sors…
@Irisz: nem ertem, ha ejfelkor meg fenn vagyok es egy regi haver ramvillant a cseten, akkor vele csetelek, es kesz. ha nos, akkor is, csak megerdeklodom udvariasan, hogy van a felesege (gyerekei).
ha kollega, es ferfi, es szakmai dolog, akkor meg vele csetelek, mert nem az szamit, hogy milyen nemu ember modnja, hanem az informacio, amit atad.
nem latom a problemat.
nemjuci pedig egyertelmuen veszelyben van, ezek a bantalmazas elso, klasszikus jegyei, amit itt leirt.
@madz: Az a baj, hogy szamomra mar a cimmel is gond volt. Az aranykalitka. Erre jon egy teljesen mas story, mint amire szamitottam. Tenyleg csak azert van meg vele es fogadja el mert szereti meg es sajnalja? Lehet, es ugyan ok meg nem hazasok, de az egzisztencia kerdes tud igazan bekavarni egy kapcsolat vegebe.
@yana: yana, szerinem nem a koztudatban van ez benne annyira, hanem, most anelkul, hogy pokhendi lennek, muszaj megallapitanom, hogy a mi blogunkra az atlagnal tajekozottabb, intelligensebb emberek jarnak
szoval siman el tudom kepzelni, hogy itt sokan ismerik a nane honlapjat, puszta erdeklodesbol es nem azert, mert esetleg szemely szerint szukseguk lett volna ra.
@Ribizli:
DDDD
@Irisz: hú akkor nagyon más filmet nézünk, mert épp most gondoltam rá, mennyire kifejezi a cím is (amit egyébként ő adott a saját posztjának) ezt a helyzetet, amit a posztban pedig nem is nagyon vall be még önmagának sem.
@Irisz: ami azt illeti én se értettem, mert a kalitka az ok, de mitől arany?
volt egyszer egy barátnőm, akivel akárhányszor elmentünk mászkálni, vacsorázni, akármi, mindig lefényképezett a mobiljával minket kettőnket, el kellett küldenie a pasijának, sőt, általában beszélgetnem is kellett a számomra egyébként szerencsére ismeretlen fazonnal. nagyon ki voltam akadva tőle, ő asszem 2 vagy 3 évig bírta. okot szerintem nem adott rá, az a kis csendes légynek se ártós csajszi volt, aki úgy gondolta, hogy ennél ő jobbat úgyse érdemel vagy pláne nem fog találni, még ha érdemelne is.
szerintem ez a része a nagyon veszélyes, én is mennyi minden faszságba belemásztam már, amibe mindig tudtam, hogy nem kellett volna, csak mert úgy érzem, nagyon fogy az idő, normális pasik meg úgysincsenek már “szabadlábon”. és akkor az ember elkezd egyre többet beáldozni és egyre nagyobb kompromisszumokat kötni…. és hiába érzi úgy, hogy pl mekkora őrültség ártatlanul de állandóan törölgetni és menekülni…. de csak belemegy. (szerencsére ebbe még nem futottam bele, de sose lehet tudni, mi lesz a következő.)
baromi meredek lejtő
@yana: elrontottam.
Azt az e-mail címet használom apukám blogjához is. Nem tudom a képet megváltoztatni. 
)
Így maradok mégis egy jó 70-es pasi képével nő. (Feltétlenül megmondom apukámnak, hogy “lebelevalóztad”. Örülni fog.
@cozumel: nem tudom. En soha semmilyen pasi problemat nem beszeltem meg a baratnoimmel, en csak hallgattam oket.
Sosem ertettem, hogyha annyi a panasz, mi a fenenek vannak meg egyutt. De ettol meg mindig azt mondtam, hogy beszeljek meg a problemaikat. Milyen jogon mondom meg en, hogy lepjen, mikozben en csak ot hallgatom, nem ismerem a masik felet. Sosem akartam masok helyett donteni, igy is epp elegszer kell a sajat hazam tajan. 
…mint a wc: vagy mocskos, vagy foglalt.
És az a barátnőd hogy jött ki abból a kapcsolatból?
@Irisz: ha monnyuk azt mesélte volna, hogy felpofozta a pasija, akkor is hallgatod és annyit mondasz, hogy beszéljék meg?
@madz: Elmondanam EN mit tennek, de a dontest neki kell meghoznia. Es most ugye nem arrol van szo, hogy eppen osszeveri elottem a baratnom, mert akkor szivesen osszeverem en is ot.
Nem avatkozom bele masok eletebe, legtobben egy-egy ilyen panaszkodassal megkonnyebulnek, kibeszeltek a problemaikat aztan egy darabig birjak, majd ujra panaszkodnak es aztan megint elvannak egy darabig. De kozben akiknek mondjak, azok foglalkoznak valojaban a problemakkal.
@dekatlon:
jajjteszegény….
@dekatlon:
Mondjuk ahhoz képest jól nyomod.
@cozumel:
cozu, igen, meg hát azért ez volt már téma itt is… és igen, van egy Selkt sánk is
@Nikol:
OK, nagyon fess apukád, nyugodtan megmondhatod neki.
És a gondolkodása is milyen fiatalos. 
@cozumel: Persze, hogy levelezhet ejjel barki barkivel, en a leirasra ertettem, hogy kisse fura, minden megvolt ahhoz, hogy valaki felreerthesse, foleg a kitorlessel.
@yana: csak amig a nemezisem Deen elő nem jön egy kavargó viharfelhőből, és dezintegráló sugaraival szürke porrá nem omlaszt.
@Irisz: na szerintem itt a lényeg!
Ha a feleségemet éjel, pucéran egy ágyban találom egy félistennel, akkor megkérdezem, hogy hol a kandikamera. A bizalom alapvető. Egyszerűen hiszek neki. Mi másból indulhatnák ki?
@dekatlon: Na, ne bomolj!
@Irisz: ja igen, igy ertelek, persze. ha veletlenul a ferjem megallna a hatam mogott, azert nem kezdenek el kapkodva torolni, mert minek is?
egyebkent azt is ertem, hgoy nem szeretsz beleavatkozni masok eletebe, meg addig a szintig nem is erdekes, mig ugye altalanos panaszkodasrol van szo. az akar a normalis kapcsolat resze is, hogy neha teli van a hocipom a ferjemmel, elmondom a baratnomnek, o is elmondja, mit alkotott az o ferje, aztan rohogunk egyet. de ehhez hozzatartozik, hogy maskor meg azt meseljuk egymasnak, kepzeld milyen rendes volt a ferjem, mert… szoval ezzel a resszel semmi baj, ez normalis beszelgetes targya idonkent.
Deka, nem emlékszem már, rég volt.
A helyzet az, hogy ezen a ponton még van orvosság, de ahhoz először a pasinak tudnia kell, hgy beteg, és el kell járnia kezelésre. Ez van. Magam részéről csak azért nem írtam én is rögtön, hogy meneküljön, mert voltam halálosan szerelmes kontrollmániás pasiba, és tudom, hogy megy ez. Ráadásul töredékinformációk alapján nem merek sarkalatos véleményt, pláne tanácsot adni. Azon kevés alapján, amit tudunk, a pasas nem feltétlenül menthetetlen, de nem a csaj mentheti meg, csak saját maga.
@sophiataylor: háde komolyan. Csak szólna előre, ha randija van. Csak neki is zavaró, ha váratlanul rájuknyitok.
@cozumel: könnyen beszélsz, hogy nem törölsz kapkodva, a férjed nem tud magyarul
@dekatlon: Bizalom nelkul nem sokar er egy kapcsolat.
@cozumel: A legjobb baratnom mas ismer annyira, hogy tudja en nem reagalok az ilyenekre kontraval. Igy is van mirol beszelgetni.
@madz: “Mas filmet”
Az aranykalitka lenyege az lenne, hogy ot kiszolgaljak, mindent megkap, csak tobbe nem szabad. Ebbol adodhatna, hogy miert nem lep egy no egy ilyen kapcsolatban. De a leirasban semmi nincs errol, ez inkabb feltekenysegi problema, mintsem aranykalitka eset.
@dekatlon: Ennyi ev utan, ki tudja? Hehe
@Irisz: remélem nem a Szofi-ra írtad
@dekatlon: Nem, arra, hogy Cozu Billje, mar biztosan tud egy-ket magyar szot. Ekezet nelkul is.
@Irisz: igen, raadasul pont a kisse szexualisabb toltetu szavakat ismerne fel remekul
@dekatlon: Félreértettél, én a dezintegráló sugárra gondoltam. De egész véletlenül arra a hozzászólásra is mutat a link.
Az a baj, hogy szerintem ez a probléma önmagát gerjeszti. A lány kitörli a csetet, holott ártatlan volt, de mégis, mert tudja, hogy a fiú féltékeny.
A fiú azt hiszi mégsem volt ártatlan a cset, mert a lány túl óvatos és nem akar balhét, nem akarja a faszit megbántani.
…és ez csak rosszabb lesz.
Meg kell dumálni, hogy “igen, fogok beszélgetni akár éjszaka a kollégámmal s ne húzd fel ezen magad”…
Vagy nemtom. nem vagyok jó ebben.
A konkrét esethez hozzászólva, ha nem akar futni a lány és ég lát reményt arra hogy ebből lesz valami, akkor javaslom hogy a csetelős kollégát egyszer hívják át ebédre, feleséggel, barátnővel, baráttal, ismerje meg a pasi. Egy ismeretlenre mindig könnyebb féltékeny lenni
(Amúgy én fura vagyok, ne féltékenykedjen, mert az idegesít, de azt elvárom hoyg vegye észre ha van oka rá. Van ennek értelme?)
@Ziebi: Azt nem tudom, van-e. Mindenesetre én is így szoktam lenni vele.
Sőt, alapvetően bánt a gondolat, ha valaki már eleve arra kalkulál, hogy meg akarom csalni.
Ha adnék rá okot, jogosan lenne dühös. El is küldhetne a búsba, én meg szó nélkül mennék, mert igaza lenne.
egyébként a kérdés fentebb jogos, én is átsiklottam rajta, mi volt az egy évvel ezelőtti bizalomválság?
Gyerekkoromból két típusú ijesztő híradás maradt meg: a ledarálta a vonat, mert átment a sorompónál és az agyonszúrta a ragaszkodó expasija. Mindkettő hideglelős, nincs türelem, tolerancia egyikben sem nálam. :S
Érdemes mérlegelni, hogy mennyit profitálsz ebből a kapcsolatból, mi hasznod van belőle, visszakapod-e a belefektetett energiádat.
Az alapján amit írtál, nem úgy tűnik, hogy élveznéd a kalitkát, szóval érdemes lenne kiszállni belőle. Ha nem bízik magában és benned, akkor nem tudsz helyette bízni, bármennyire is megértő és segítőkész vagy.
egen, eleve ha felmerül a kérdés, akkor mint minimum napolni az esküvőt, mert valami gebasz van.
@hicudzsi: Ez a probléma már túl van az önmagán gerjesztsen, itt már eleve önvédelemből törli ki a beszélgetést a csaj. Aki szemmel láthatóan hülye szerintem, hogy egyáltalán megkérdi, hogy ez normális dolog e.
A LEGESLEGELSŐ alkalommal amikor a másik – még ismeretlen, éppen csak udvarló – nekiáll gyanakodni, számonkérni, AZONNAL és LEGTELJESEBB HATÁROZOTTSÁGGAL LE KELL ÁLLÍTANI. És ha mégegyszer ilyet tesz otthagyni.
@Farkasokkal tancolo: Igen, ezt nagyon korán kell leállítani, tökéletesen egyetértek veled. Csak sajna az elején amikor az ember rózsaszín felhőkben úszkál, akkor nem veszi észre ezeket és később már nagyon nehéz…
… meg sokszor az ember a szeretet jelének gondolja …de hát csak azért csinálja mert szeret. Aha.
@Farkasokkal tancolo:
gy van.
Mint mondtam, e hiszek abban , hogy van “jogos féltékenység”.
Az eleve a bizalom hiánya.
A csaj kérdést tett fel, mi meg válaszoltunk, úgyhogy szerintem senki nem akar beleszólni senki életébe.
Az meg, hogy miért pont akkor beszélgetett valakivel, amikor a párja dolgozott-ez nekem, már bocs-nem te írtad, tudom-az “atyaég” kategória.
Akkor beszélgetek valakivel-és a párom is-amikor akarok.
Aki már a kapcsolat ezen fokán-még nem is házasok-nekiáll emiatt-és nyilván volt előzmény, hiszen nem törölte volna ki a csaj különben – őrjöngeni, az igenis veszélyes ember.
sajnos a terápia ötlete is lepattan az ilyen emberről. a párterápiára azt fogja mondani, h “csak nem gondolod, h egy vadidegen előtt fogjuk kiteregetni a szennyest?” amúgy meg a terapeutától azt várná, h döntse el, kinek van igaza. meg, hát, egy személyiségzavaros embernek nem ezzel a konkrét párkapcsolattal van gondja, hanem úgy általában a kapcsolatokkal. az, h ő maga menjen terápiába-teljesen kizárt. azt fogja mondani, h vele minden rendben van, ellenben a nőnek kéne kezeltetnie magát, ha szerinte az normális, h csetel, egyebek. és olyan szuggesztíven tudják mondani, h simán elbizonytalanítják a partnert.
sajnos azoknak van igazuk, akik bántalmazást említenek. mert ez már a jelen. tettlegesség nélkül is. de annak is eljön az ideje.
amúgy én értem az aranykalitkát. az ilyen ember nagyon jól el tudja hitetni egy kishitű nővel (márpedig, aki ilyen kapcsolatban van, az szükségszerűen az), hogy annyira senki nem szerette és nem is fogja szeretni, mint ő. és jobb pillanataiban annyira fel tudja magasztalni a másikat, h az azt hiszi, az isten lábát fogta meg vele, és, hát nem is olyan nagy ár az amit a ffi kér, cserébe azért a nagy odaadásért.
17 eves voltam, mikor megismerkedtem “jovendobeli exferjemmel”. Olyan hatterbol jottem, ahol vilag eletemben azt lattam, azt tanultam, hogy a ferfiaknak jogaik, a noknek pedig kotelessegeik vannak.
Nos, a tortenetben szereplo pasirol azonnal exferjem ugrott be. Anyukaja szuletesetol kezdve egyedul nevelte, mondvan nemarhogy szegenynek egy idegen ferfihez kelljen alkalmazkodnia. Ha a fia ejjel ert haza, anyuka kepes volt akar hajnali kettokor is felkelni, megetetni “mit kersz fiacskam, virslicsket, tojaskat?”
Aztan jottem en, a kis naiv kislany, aki tokeletes alapanyag volt a pasi kezeben, hisz hatterembol adodoan maximalisan engedelmes voltam. Gyerekkori baratnomtol eltiltott, mondvan rossz hatassal van ram, szot fogadtam. Amikor buszon megszolitott egy srac, szobaelegyedtunk, majd ezt elmeseltem exferjnek, megkaptam tole eletem elso pofonjat. Amikor kesobb munkahelyemre egyik kollegamtol nonapra kaptam egy csokor viragot, megkaptam tole eletem sokadik pofonjat. Senkivel nem allhattam szoba es ha megtortent, vagy akar csak a gyanuja felmerult, akkor ongyilkossaggal fenyegetozott, volt, hogy kes is elokerult (jajj, te jo eg, utolag visszanezve borzaszto nevetseges, ahogy az oriasi kessel hadonaszva elrohant, majd valahol messzebb osszerogyott, en meg ketsegbeesetten rohantam oda hozza, hogy aaaa, megolte magat). Volt, hogy ejjel kocsival vitt el egy banyahoz (nem banya`hoz, ba`nya`hoz
), hogy akkor o itt most lehajt velem, mert nem lehetek senki mase soha. Aztan volt, hogy feltekenysegbol fakado orjongeseben darabokra zuzta anyukaja lakasat, majd olyan rohamot kapott, hogy mentot kellett hozza hivnom. Aztan masik rohamaban kopaszra borotvalta a fejet…
Pedig, Nemjuci, nalunk is csak ilyen artalmatlannak tuno dologgal kezdodott: “gyenge” tiltasok, elrohanasok, sirogorcsok… Evek alatt fajult odaig a helyzet, ameddig… Barmit szerettem volna: jogsit, nyelvet tanulni, nem engedte, nem lehetett semmim, meg egy vacak bicajom sem, sot szepen lassan a fizetesemet is o osztotta be, nehogy veletlenul onallo gondolataim vagy tetteim lehessenek… Es nem a fizikai fenyites, hanem a lelki terror volt az erosebb, a sirasai, a szenvedesei, ami miatt azt ereztem, hogy undorito vagyok, hogy ilyen fajdalmat okozok.
Es igen, vegig mentegettem, hogy azert ilyen, mert jajj, de annyira, huuu, de nagyon szeret engem, meg a nehez multja,az eros kotodes stb… Es biza hozzamentem – mondvan hiszen szeretjuk egymast, miert ne tudnek lemondani miatta MINDENROL(!) -, sot szuletett egy gyerkocunk is… Bar idokozben o orokolt egy hazat es egy lakast, mi vegig anyukameknal eltunk, hiszen alig jart haza es tudta, hogy ott “vigyazo” szemek elott vagyok (ismerte apukam szigorat es a nokkel, anyakkal szembeni elvarasait). Aztan 26 eves lettem – egy ket eves kissrac anyukaja – kaptam szuleimtol egy mobilt. Ezen az en exferjem ugy kiakadt, hogy nekem ugyan nem lehet mobilom, mit kepzelek, kivel akarok en telefonon csevereszni, hogy az ejszaka kozepen “most megyek es felkotom magam” felkialtassal kocsiba vagta magat es elrobogott. Harom napig nem tudtam rola semmit, rengetegszer hivtam, soha nem vette fel, harom napig lattam magamelott, hogy valahol log egy fan es csorog a zsebeben a mobilja… Vegul egyik rokona hivott fel, hogy tudom-e, hogy exferj ott van naluk, de megtiltotta, hogy megmondjak nekem (meg akart leckeztetni). Es ekkor nalam elborult minden. Azt mondtam, eleg volt, eddig es ne tovabb (mind a mai napig nem tudom, honnan vettem az erot). Harom nap utan hazajott, en mar nem engedtem be. Hogy ezutan milyen honapok kovetkeztek, hogy terrorizalt (hogy szakadt meg a szivem azon is, hogy miattam most boldogtalan, pedig szegenynek milyen nehez multja volt… vegig magamat vadoltam, hogy fajdalmat okozok neki…), – hogy fuzetet vezetett rolam, mikor mit csinalok es ezt mindenkinek felolvasta, – hogy egesz varost vegigzokogta, es azt terjesztette, kiforgattam a vagyonabol – egy fillert nem kertem es nem is kaptam, kopasz seggel leptem ki, csak felejtsuk el egymast -, – hogy apukamat felhivta, hogy leszbikus vagyok es nom van meg kva vagyok es kefelek mindenkivel (nem mellesleg apukam mindent bevett es egy evig nem szolt hozzam egy szot sem, pedig nagyon nem akartak ezt a hazassagot, az eskuvom elott megkerdezte, hogy mi akarok lenni: feleseg vagy apolono….) – hogy csaladom is mennyire be volt tojva, mert majd valahol elkap es kinyir, arrol most nem irnek, igy is borzaszto hosszu lett.
(Azota 12 ev telt el, a vilag legjobb emberevel kulfoldon elek, szuletett meg egy gyerkoc, elvegeztem fosulit, es jelenlegi ferjem segitsegevel megtanultam, hogy a noknek nem csak kotelessegeik vannak es hogy ember embernek nem tulajdona…)
Meg egyszer mondom Nemjuci, pont ugy kezdtuk, amirol az irasod szol…
(nah, ezt ki birta vajon vegigolvasni???
– 12 ev utan most eloszor irtam ki magambol ennek a tortenetnek egy kis toredeket)
És szerintetek elképzelhető, hogy ezt egy pasi kinövi?
Anyám 2. férje volt ilyen. Végignéztem, hogy lesznek egyre gyakoribbak a hülyeségek miatti tombolások, később verekedések.
Elváltak, kb. 15 éve, és 2 éve összejöttek újra (ÁÁÁÁÁÁ) Azóta a pasit én teljesen békésnek látom (a bekattanásokon kívül régen is mindig az volt), anyám szerint soha egy hangos szó…
Nem költöztek még hivatalosan össze, anyu azt mondja, ő résen van, soha többet nem adná a függetlenségét.
Egyrészt persze jó, hogy ezer év után újra van társa, de engem ez aggaszt. Pedig tényleg, egy intő jelet nem láttam/hallottam az elmúlt 2 évben. Elképzelhető vajon, hogy a hormonváltozás hat a kontrolligényre? Vagy csak még korán vannak?
@Verna: elolvastam!
Huh, ez nagyon durva. Nagyon örülök hogy ki tudtál lépni ebből a szörnyű kapcsolatból.
Nekem is ez jutott amúgy eszembe. Most a cseteléstől tilt el, holnap ettől a barátnőtől, holnapután attól, egy év múlva már tényleg senki más nincs mint ő, aztán végül magad is elhiszed hogy nem érdemelsz jobbat, hiszen minden barátod elhagyott…:(
@Jed:
igen, elképzelhető. a borderline csillapszik idővel.
@Verna: Végigolvastam, nekem is hasonló a sztorim, csak az én pasim moderáltabban adta elő, de ugyanígy letiltott dolgokról. Illetve nem is tiltott, csak éreztette velem, hgy szarul érzi magát attól, ha nekem lesz diplomám neki meg nem, ha én megnézek egy filmet ő meg nem, ha nekem van hobbim neki meg nincs, hát hogy van jogom nekem ilyet tenni egy szenttel, aki nem csesz le, ha késik az ebéd egy órácskát? Én is hozzámentem, és gyerek csak azért nem lett, mert nem akart osztozni rajtam senkivel (erre később jöttem rá). Én úgy ébredtem fel, hogy végignéztem, amint a legjobb barátnőm ugyanebbe a csapdába esik, csak mivel azt kívülről láttam, észleltem, mennyire méltatlan hozzá a szitu… aztán megtaláltam a párhuzamot és farokfelvágva elmenekültem, pont mint te, egy sámlit se hoztam el a kapcsolatból csak szabaduljak már.
@Verna: én is elolvastam!
Jól elbaszta a zsarnokod azt a pár nap ijesztgetést. Teljes felügyelet és jelenlét nélkül az áldozat össze tudja szedni a személyisége maradékát. Amatőr!
Komolyabbra fordítva a szót, le a kalappal, hogy egy ilyan barom és az apád (akinek szivesen lennék a szájsebésze) melett sikerült elmeneküljél.
De bolondok vagytok ti nők, hogy pucér seggel váltok el? A házasság során szerzett vagyon közös, miért vagytok saját magatok és a gyerekeitek ellenségei. A vagyonmegosztás teljesen rendén való dolog.
harsviki, azt hiszem, hogy mi, akik a terror ellenere hazassagba is belmegyunk, mi is oka vagyunk annak, hogy ezek a dolgok megtortenhetnek. Valoszinu mi is hordozunk/hordoztunk magunkkal kulonbozo psziches problemakat, kulonben nem valnank aldozatta. En sokaig csak ugy tudtam visszagondolni magamra, hogy beszras, mennyire sotet voltam (valahogy nem emlekszem abbol az idobol erzeseimre es gondolataimra sem, nemtom, hol a fenebe jarhattam…) es ezt eleg nehez volt feldolgoznom. El kellett jutnom arra a pontra, hogy felmentsem sajat magamat is, hogy befejezodjon az allando onvad (fajdalmat okoztam). Szerencsere ez mar regen a multte, fel kellett nonom es rendet kellett tennem a fejemben.
dekatlon, apukam nem rossz ember, mindig imadta a csaladjat, csak fura elkepzelesei voltak az eletrol, a ferfi es noi szerepekrol, ami ellen anyukam se harcolt soha. Apukam ugy gondolta, hogy egy nonek, ha gyerekei vannak, akkor az elete mar nem szolhat masrol, mint a gyerekekrol, haztartasrol, csaladrol. Most, hogy mar mindharman (ket tesom van) felnottunk, most mar anyukam is “kitort”, most mar o sem hagyja magat (addig eleg bezartan elt, holott egy pici, vidam, sajtkukac a hatsojaban tipusu emberke. Egyszer probalt kitorni, apukam tiltasa ellenere – van harom gyereked, nem mehetsz – elment egy teli delutan kollegaival Badacsonyba, este jottek haza. Buntetese az volt, hogy apa egy honapig nem szolt hozza…)Anya elmondasa szerint anno azert kerulte a konfliktusokat, mert nem akarta, hogy a gyerekei haborus ovezetben nojjenek fel, hogy nekunk valaha is azt kelljen latnunk, hogy ok veszekednek. Utolag azt mondom, talan jobb lett volna, ha neha akar elottunk is, de anya kiall magaert es ertunk, talan nem lettem volna olyan sokaig en is total defektes
. De mar ez is a mult 
. Nagyon szeretem a szuleimet es ok is nagyon szeretnek minket (es talan egymast is), meg ha kovettek is el hibakat.
Mindenesetre erdekes az a hatter is, amibol szuleim jottek (anyukam alkoholista apa elol menekult – anyukajat kiskoraban elveszitette -, apukamat 15 evesen, anyukaja halala utan kivagtak otthonrol occsevel egyutt, mert jott a “mostohaanyu”, akit nem birtak elviselni). Ugyhogy vegulis mindketten kapaszkodtak, eltokelten akartak, hogy az o csaladjuk tokeletes legyen, ebbol a gorcsbol adodhadtak a hibak. Ugy gondolom, az en peldamon tipikusan vegigvezetheto generaciokra visszamenoleg, hogy hogy valhat valaki aldozat tipusu emberre.
Exferj es en esetemben nem beszelhetunk hazassag (ami egyebkent kicsit tobb, mint ot evig tartott, elotte harom evig “jartunk”) soran szerzett kozos vagyonrol, mivel amit ferjem orokolt anyukaja utan, azt tudom, hogy anyukaja milyen emberfeletti kuzdelemmel szedte ossze, mit melozott erte. Soha, de soha egy fillert nem lett volna kepem elvenni ebbol (meg ha paran valoban le is marhaztak miatta). Exferjjel kozos gyerkocunknek pedig mindig mindene megvolt (fizikai es erzelmi teren egyarant), masodik ferjem negy eves koratol ugy nevelte, szerette, tanitotta, ahogy sokszor egy verszerinti apa sem teszi. Ma o mar majdnem 15 eves es imadjak egymast
.
verna,
koszi a sztorit, szerintem ha ez nem nyitja fel nemjuci szemet, akkor semmi.
@Verna: Tisztelem az apukád iránt érzett érzéseidet, de nekem úgy tűnik, hogy az ő “fura elképzelései” a volt férjed fura elképzelései igencsak hasonlítanak. Mindkettő korlátozta a feleségét, mindkettő jobban tudta, hogy mi a felesége kötelessége. Jól egymásra is találtak, apád inkább elhitte neki, hogy leszbikus meg kurva vagy, mint neked az ellenkezőjét és egy évig(!) büntetett.
A nevelésének egyenes következménye volt az ilyen férj választása. És még a végén se állt melléd.
Felfogom, hogy szereted, de attól én még nagyon nem.
@dekatlon: neha ledobbent, hogy mi mindent megtehetnek a szulok, es megsem veszitik el a gyerekeik szeretetet…
@wish73:
Kösz, wish, ez tök megnyugtató.
Viszonylag sokat találkozunk, és soha egy kis gyanús mozzanatot nem vettem észre az utóbbi 2 évben.
Anyám, ha úgy tartja kedve, eljön és meglátogat minket külföldön. Akkor és amikor akarja, a pasi tök türelmes, szeretetteljes vele. (Régen is az volt, kivéve, mikor bekattant, megváltozott a tekintete, és lökte a hülyeségeit.)
Bjuci, ez akkor sem happy end-sztori.
Rettenetes évek voltak azok. Engem annyira nem viselt meg, mint öcsémet, aki akkor nőtt fel/kamaszodott, mikor a legdurvább évek zajlottak. Neki azóta sincs egy normális kapcsolata. Tök befolyásolta a továbbtanulását is.
Nem éri meg.
Én azóta még az ilyen pasik gyanújára is ugrom.
@Verna: Egyetértek, én is hibás voltam, hogy hagytam elkanászodni a pasit, de igazából sokáig észre sem vettem, hogy mi történik. Csak amikor kívülről végigasszisztáltam egy hasonló kapcsolatot, annak a tükörképében vettem észre, hogy hoppá, én nem angyal vagyok, hanem liba.
Így utólag nem tudom, talán jó lett volna, ha valaki ellát ilyen “menekülj, most” tanáccsal, de lehet, hogy csak legyintettem volna rá, hogy áhh, te nem ismered olyan jól a pasit mint éééén. szóval ki tudja. A következő kapcsolatom meg a ló túloldalán volt, annyira ragaszkodtam a gyeplőhöz, hogy sikerült mentálisan kiherélni a pasit, ott ő volt a terrorizált áldozat, röstellem is rendesen, de hát ő se szólt, hogy túlkompenzálok. Most utólag próbálom szólóban kisakkozni, mikor mit csesztem el, hátha kapok még egy esélyt.
@harsviki: Nade ezt a szöveget (sikerült mentálisan kiherélni a pasit, ott ő volt a terrorizált áldozat, röstellem is rendesen, de hát ő se szólt) mondhatná Nemjuci és Verna pasija is. Nekik is volt okuk (vélt vagy valós) a tirpákságra. Vajon őket is elnéző mosollyal fogadná itt a vérnők szövetsége?
Nem téged akarlak ekézni, hanem a radikális “mindenférfigeci” véleményű vérnőstényeket.
@dekatlon: és olyat hol láttál itt?
@madz:Hol az az itt? A posztban? A blogon? A neten?
Most hadd ne keressek idézeteket. Benne van a levegőbe hogy a sértett nők klubbja egy kicsit mindig inkább felmenti a nőtársakat ugyanazért, amiért kiherélné “azokat a szemeteket”. Az egyből kiadott “menekülj, most” vezényszó is erről szól. Semmi megoldáskeresés, semmi win-win. (Félreértés ne essék, én magam is azt írtam, ha nem jön be a rendezés, akkor menekülés, de nem ez az első javaslatom)
@dekatlon: igen, ebben a sorrendben érdekel
értem, mire gondolsz, mikor erről a problémáról beszélsz, bár őszintén szólva nem érzem, hogy ennél a posztnál, sőt ezen a blogon ez a kettős mérce benne lenne a levegőben.
a “semmi megoldáskeresés”-t kapásból a saját első, maratoni hosszúságú kommentemmel cáfolnám, meg még egy párral, ami terápiát és hasonlókat javasolt. szóval távolról sem mindenki adta ki kapásból a menekülési parancsot.
a nőtársakat sem mentette fel senki, ha fent nevezett nőtárs írna valami konkrétumot arról, mit jelent, hogy mentálisan kiherélte a faszit, akkor arról is tudnánk beszélni, hogy tényleg arról van-e szó, hogy terrorizálta a pasit, vagy pedig arról, hogy mivel az előző kapcsolatban nem volt hozzászokva, hogy neki is lehet véleménye, szokatlan volt, hogy ellentmondott a másiknak. mittomén, de amiket írt, azok csak a következtetései voltak, konkrét példa nem hangzott el.
@madz: Azért adtam némi fogodzót, hogy a kapásból menekülj most véleményekre gondolok.
Próbálom érzékeltetni:
“Sziasztok csajok, Julcsi vagyok, és olyan hülye voltam tegnap a pasimmal. Tudom-tudom, nem kellett volna, de akkor minek törölte ki? Najó, elmesélem. Arra lettem figyelmes, hogy éjjel 12-kor még nagyban beszélget valakivel, nem tudtam aludni a klattyogástól. Odamentem, hogy mi az, erre zavartan kitörölte az egészet. Persze annyi esze nem volt, hogy így is láttom, hogy a házas kolláganőjével dumálgatott éppen. Kérdőre vontam, de ő csak süketelt, hogy szakmáról volt szó. Hát nagyon kiborultam, és hatalmas veszekedést rendeztem.”
(picit eltér tudom, de mi se hallottuk a faszi verzióját, tehát nyugodtan éltem a kötői szabadsággal)
Mit mondanátok erre? Nem dícsérnétek meg, azt tudom. (ezért is járok ide, egész normálisak itt az emberek) Leoltanátok rendesen. De az lenne-e a legjellemzőbb reakció, hogy téged szivem ott kell hagyni, most? Nem hiszem.
@dekatlon: és miért nem hiszed? mi alapján alakult ki benned ez a prekoncepció?
@dekatlon: amúgy meg a párhuzam az lenne, ha egy faszi írna be egy hasonló posztot, mint nemjuci.
@madz: akkor mégse volt jó ötlet az a példa, félrevitt
Nem a kettősmércét akartam hangsúlyozni, benne van ez a gondolat, de nem ez a lényeg, csak valahogy az lett belőle.
Lehet, hogy fordított esetben is ennyire radikálisak lennének, és igazad van, azzal borul a kettősmérce vád: mindenkivel kíméletlenek: első blikkre elhagyás. Gondolom a személyes és/vagy nagyon közeli tapasztalatok és kudarcok lehetnek ennek hátterében. Meg tudom érteni, csak mondtam, hogy feltűnően sok a radikális vélemény (az ilyen radikálisokat illettem a vérnőstény kifejezéssel, nem úgy általában mindenkit.
Íme a statisztika, úgyis a tényeket kérted számon rajtam:
wish73 menekül
puszillak
nyulmama menekül
Farkasokkal tancolo menekül
Memme menekül
madz
Irisz
Ribizli menekül
zolnaid menekül
dekatlon
marielerner menekül
cozumel
Nikol menekül
harsviki
yana menekül
Chang Yai
sophiataylor
hicudzsi
Ziebi
Verna
Jed
Akkor kapott valaki menekül jelzőt, ha egyértelműen ezt javasolja, ha határozatlan, vagy másról beszél, az a másik táborhoz soroltam. És még így is a megszólalók 43%-a (!!!) az azonnali elhagyást javasolja.
@dekatlon: igen, ebben egyetértünk, elég sokan voltak, akik mérlegelés és egyéb megoldások keresése nélkül kimondták, hogy ezt itt kéne abbahagyni. gondolom, sokan vannak, akik ezt a tapasztalataik alapján mondták. épp azért írtam ilyen hosszú első kommentet, mert szerintem is érdemes kicsit árnyalni a képet, egyrészt mert itt nyilván egy szubjektív beszámolót olvashattunk, másrészt szerintem sincs sok értelme mások problémáit egy szóval elintézni akkor se, ha azt a szót jótanácsnak szánjuk. (és hát ha már jótanács, miért ne előzhetné meg a “menekülj”-t az, hogy “állj a sarkadra” vagy ilyesmi).
szóval lehet, hogy a nők manapság kicsit túl határozottan mondanak véleményt és tanácsokat ebben a problémában, de ha belegondolok, hogy ezelőtt akár 20-30 évvel is még az volt a fő tendencia egy ilyen beszélgetésben, hogy “hát mégis mit képzelsz, igenis igaza van a párodnak”, hát akkor inkább legyen ez a közvélekedés…
amúgy meg ezekhez a sarkos véleményekhez képest azért elég komplex vita alakult ki a végére a dologból
@madz: 43% ilyen megkötések melett, az nagyon sok(k).
@dekatlon: szerintem itt sok faktor van, kezdve azzal, hogy nagyon hatásos a rövid mondatban leírt súlyos kijelentés, azon keresztül, hogy bizonyítottan radikálisabb mindenki a neten, mint a valóságban, egészen addig, hogy ha sok ilyen kommentet lát az ember, hajlamos ahhoz képest alakítani a sajátját is, de ez már metaprobléma
@madz: X faktor. Nemjuci hazamegy, lendületből fejbebassza a fasziját egy aranykalitkával, hogy na, te kecseg, felnyílt a szemem! És bepakolja a bőröndöt.
Faszi meg pislog, hogy nade, nade, nade szivecském? Aztán Nemjuci a következő kapcsolatát harsviki szerűen túlkompenzálja. A faszi meg vesz egy “mindenőkurva” pólót és ha lesz, megnyomorítja a következő nője életét.
Csúcs.
@dekatlon: Konkrétan erre megkérdezném Julcsit, hogy amúgy ettől az egy esettől eltekintve normális-e a pasija vagy szélkakas módjára forog minden szoknya után. Mert ha előbbi, akkor nyilván ő paráztatta be a pasit éjféltájt, aki azt is hihette, a nyolcadik utas lopódzott a háta mögé,
ha viszont az utóbbi, akkor viszont tartsa nyitva a szemét.
@dekatlon: ebből csak azt nem értem, hogy mire írtad, és hogy miért csúcs. mármint hogy poén vagy komoly.
és továbbra sem tudunk a harsviki-féle túlkompenzálásról semmi konkrétat.
a faszi egyébként borítékoltan így viselkedne a következő nőjével is, hacsak nem jön rá, hogy ő is elbak itt valamit, na de akkor meg nem biztos, hogy kell következő nő, hanem lehet változtatni a már meglévővel is.
na de a lényeg, hogy a faktorokról én mint kommenteléstechnikai faktorokról beszéltem, nem a témával kapcsolatban. ezért írtam, hogy meta
@harsviki: hát ezaz!
De ez ugye nagyjából Nemjuci sztorija a faszi szemszögéből, akit további gonoszságból Julcsinak neveztem a történetemben.
@madz: viszont ha megoldják a konfliktusujat, együtt maradnak, nekik is jó lesz, és nem basszák el adott esetben további 2 ember életét
@dekatlon: ez így van. nagyon ritkán biztos sikerül. elég mélyreható változásokra van hozzá szükség, de nem lehetetlen. ld pl Jed sztoriját, ha jól látja
@dekatlon: en pl. nem gondolom, hogy egy kapcsolatban felmerulo ilyen jellegu problemat azonnal menekulessel kene megoldani. Nalunk is az volt a problema, hogy nem leptem fel hatarozottan a legelso (vagy ok, legyen a masodik) alkalomnal. Ha akkor van eszem, kemeny vagyok es kepes vagyok megallitani a folyamatot, akkor lehet, hogy minden egeszen maskepp alakult volna. Mind a mai napig ugy velem, hogy otven szazalekban en is saros voltam, hisz en voltam, aki engedtem, hogy megtortenjenek ezek a dolgok. Pasi meg miert ne elt volna vele, ha egyebkent is benne van a szemelyisegeben, joval konnyebb volt igy neki, ha megvolt hozza a partner, mint valtozni.
Szoval nem, az en tanacsom (mar ha egyaltalan jogomban allna barmilyen tanacsot is adni) nem feltetlenul az lenne, hogy futas, hanem az, hogy csirajaban elfojtani, amig meg lehet, mert ha a folyamat beindul, akkor mar nincs visszaut.
Bevallom oszinten, lehet, hogy megvezettem magam, lehet, hogy rosszul ertelmeztem az egesz tortenetet. Ami engem elgondolkodtatott – es azonnal exferjemet idezte -, az a “koltozes, buszmegallobol zokogva telefonalas, tobbe-kevesbe megbocsatas” resz volt, mert tok evidensnek vettem, hogy a pasi koltozott, majd telefonalt zokogva
. Most meg olvasom-olvasom es mar fngom sincs, ki volt a zokogos-koltozos. Pedig a tortenet szempontjabol nagyon nem mindegy.
Egyebkent meg kovezzetek meg, de ferfi-no baratsagban egyaltalan nem hiszek, meg soha nem lattam olyant, hogy egy-egy ilyen kapcsolatban valamelyik fel ne akart volna tobbet egy ido utan. Szoval asszem, nekem is kva szarul esne, ha ejjel a pasim mas novel csetelne es neki is, ha en tennem, igy evidens, hogy egymast tiszteletben tartva nem is teszunk ilyent. Nah, tobbek kozott ezt ertem a dolgok megbeszelese es “szabalyok” lefektetese alatt, tudni, hogy ki mennyit bir. Ez abszolut szemelyiseg- es kapcsolatfuggo, mindenkinel mashol vannak a hatarok. Ha egyiknel ez total belefer, am a masiknal nem… haaaat, egy olyan kapcsolatnak szerintem nem josolhato tul nagy jovo.
@Verna: Én nő létemre szinte csak pasikkal jövök ki jól, be is baszna, ha csak nőkkel barátkozhatnék; rögvest felakasztanám magam.
@Verna: igen, melléd nem is került ‘menekül’ jelző
Mondjuk a te történetedben azért még az én megoldáskereső lelkem is inkább a menekülj opciót választotta volna. Lehet kifesteni temperával, egy kupac szar, az csak egy kupac szar. Téged gyerekkorodtól arra kondicionáltak, hogy rendeld alá magad: férjnek, gyereknek, akárminek. Ezért lehet, hogy elnéző vagy. De az hogy nem lehet jogsid, nem tanulhatsz nyelveket, nem rendelkezhetsz a fizetésedről, az, hogy fenyegetik az életedet már nem sima párkapcsolati probléma. Az áldozatok sokszor okolják magukat, hogy esetleg elkerülhették volna a támadást. És én is hülyéztem már le áldozatot, hogy mi a fenéért nem vigyázott jobban magára. De attól még a bűnt nem ő követi el. És amit az előző férjed veled csinált az már bűn kategória. Ha ezt nem a feleségével csinálja leültetik személyi szabadság korlátozásáért.
A te előéleteddel esélyed se volt határozottan fellépni. Valószínűleg pont ezért lettél kiválasztva. Úgyhogy szerintem messze nem 50%-ban vagy te ebben hibás.
@Verna: háde miért baj, ha többet akar? Színesíti a barátságot, még ha nem is lesz több a dologból
A férj/feleség meg nem tengerimalac, hogy azt egye amit elé tesznek. Ezért nem is a “táplálék” elzárásával kell megoldani a helyzetet.
@harsviki: én is szeretek pasikkal barátkozni mindenféle hátsó szándék nélkül, de az tagadhatatlan, hogy mindig van a dolognak egy olyan jellege, hogy az ember tudatában van az “én nő – ő pasi” felállásnak. nem mintha ez probléma lenne.
@madz: A legjobb barát egy magamfajta nő számára egy meleg pasi. Összes előny, semmi hátrány. Imádom.
@harsviki: na vááácsi… mit hívsz hátránynak?
@dekatlon: Pl hogy ha egy pasi megdícséri a külsőmet, sose tudom, tényleg jól nézek-e ki vagy csak meg akar dugni? A meleg barátnál ez elég egyértelmű.
@harsviki: nade! mi számít a szemedben “jól kinézőnek”?
Mert egy hetero faszi csak akkor akar megdugni, ha jól nézel ki, szóval az ő dícsérete legalább annyira őszinte
Harsviki, nem is azt mondom, hogy nonek ne legyen pasi ismerose vagy forditva, de a mi kapcsolatunkba nem ferne bele, hogy ejszaka is vele cseteljunk (mer` szeretjuk egymast es tudjuk, hogy ezzel ha nem is balhet generalnank, de szarul esne a masiknak). Nem, egyikonk se tiltja a masiktol, egyszeruen nem is vagyunk ra. (Tudom, fura, hogy a ferjem neveben is ilyen magabiztosan beszelek, de elmondhatom, hogy mind a mai napig szerelmes belem es en is bele – majdnem 11 ev egyutteles utan par honapja hazasodtunk ossze). Egy pillanatig se allitom, hogy nem jon el az ido, amikor felre fog kefelni (agyban vagy a valosagban is), vagy hogy nalam nem fog eljonni ez az ido (kituggggya ugyebar, mit hoz a holnap), de asszem, hogy ezeket a felrekefeleseket meg fogjak elozni az ejszakai csetelesek is…
– persze mint mindenki, en is azt remelem, hogy mi leszunk majd a kivetelek es ven trottyoskent is majd ott tipegunk egymasmellett kezenfogva 
Ezert mondtam, hogy ez abszolut kapcsolatfuggo, van ahol belefer. Jo mar az elejen tudni egymasrol, hogy mi az, amit el tudunk meg fogadni, mi az, amit mar nem. Oszt ennek tukreben donteni a tovabbiakrol.
En is rendelkezem pasi HAVEROK-kal (nem baratok, az nalam mar eleg mely dolgot takar) es ferjem is noi haverokkal. Egy baratsagban mar olyan dolgokat is megosztanak egymassal az emberek, ami legbensobb enukrol mesel. Tudom, hogy kva szar erzes lenne a ferjemnek, ha egy masik pasinak adnam ki a belso erzeseimet, gondolataimat, vagy akar a kettonkkel kapcsolatos dolgainkat. Haverokkal meg lehet sorozni, ideologiai vitakat folytatni, hegyetmaszni vagy mittomen barmitcsinalni
.
@dekatlon: És akkor hol van a “nincs ronda nő, csak kevés pia” mély igazságtartalma?
@harsviki: laaaajklaaajk
, osztom a velemenyed, nekem is van egy meleg ismerosom, soha nem ereztem annyira oszintenek es jolesonek egy pasitol se (kiveve a ferjemet persze 
), mint amikor odajott hozzam, simogatni kezdte a hajamat es aszonta “edesem, hogy te mennyire gyonyoru vagy” 
@dekatlon: az nekem nem lenne baj, ha tobbet akar, onbizalom erositonek ugye nem artanak az ilyen dolgok. Nyolc-kilenc eve joval nyitottabb voltam meg, akkor meg hittem, hogy letezik pasi-no baratsag, folyamatosan belefutottam ilyenekbe. Tudtak a pasik, mindig tudtak, hogy parom van, de bizony volt olyan, hogy ejszakai bulibol hazamenet probalt az addig jo baratnak hitt emberke lesmarolni. Folyamatosan ilyen okok miatt tuntek el az addig huh, de nagynak es tisztanak hitt baratsagok, mivel en tenyleg nem akartam tobbet. Szoval ok, akarjon tobbet, de 1. az mar ugye nem baratsag, 2. belegondolok, hogy milyen lenne nekem ugyanez forditva (ferjem-masik csaj) es ezert inkabb nem adok teret az ilyen dolgoknak mar en sem. Mert akar tud rola a masik, akar nem, azert szemetseg, no
@Verna: Egyszer éltem egy pasival, ő ötkor kelt és nyolckor feküdt. Én tízkor keltem és éjfél előtt sose tudtam elaludni.
Kismilliószor cseteltem éjjel, és igencsak megorroltam volna, ha ez gyanusítgatást von maga után. És igazából nem értem, hogy miért szarabb a férjednek, ha egy pasival beszéled ki a belső érzéseidet, mint egy barátnővel.
@sophiataylor: az sima befolyásoltság!
Józan férfiakat kell kérdezni
@Verna: Ja, egyébként nem akarlak meggyőzni semmiről, őszintén nem értem.
@harsviki: mert a fiuknak futyijuk van, a lanyoknak meg ize, nem
. Abszolut szubjektiv velemeny, de en tenyleg nem tudok hinni az igazi baratsagban ferfi es no kozott. Es kiadni magambol azokat a dolgokat, amik ott melyen vannak egy masik ferfinak… az szerintem mar a kemiai folyamatok beinditasat eredmenyezi (felteve, ha ugye tenyleg nem meleg az illeto). Tudod, a pasik mindig ovni, vedeni, “simogatni” akarnak es ha ismeri a nonek a belso enjet, akkor ez csak megjobban gerjeszti a “simogatni” akarom erzeset. Vagy en vagyok hulye es total rosszul gondolom, egyaltalan nem mondom, hogy ez tenyleg igy is van 
@Verna: Szerintem nagyjából jól gondolod, de mi ezzel a baj?
Igaz, az álságos puncivadászok elrontják a hírünket. De ilyet kifoghatsz barátnőben is, hogy csak azért mondja, hogy jól nézel ki, mert valami érdeke ehhez köti: nyalizik, kérni akar valamit, szövetségest keres valamihez…
sztem azért írtuk sokan, h nincs min gondolkodni, menekülni kell, mert voltunk már hasonló helyzetben. aki ismeri ezt a prototípust, annál megszólalt a vészcsengő, és innentől mindegy, h mi a faszi verziója. akinek személyiségzavara van, annál mindegy, mit csinál a nő, mindegy, miben állapodnak meg, a forgatókönyv,a végkifejlet mindig ugyanaz.
én már csak a posztolót hiányolom.
@wish73: naja, de ha ennyire könnyű lenne a típus egyértelmű beazonosítása, minek működne annyi párterápia, meg pszihológus?
@dekatlon: ha ezt a cikket egy faszi írta volna, akit a nője terrorizál hasonlóképpen, akkor neki is ugyanezt javasoltam volna.
fuss, lépj le, mert ez egy bántalmazó kapcsolat, ahol csak idő kérdése a következő (durvább) lépés.
aki egyzer volt ilyen helyzetben, az bekötött szemmel, ezer méterről felismeri az ilyet, és megszólal a vészcsengő.
szóval nem, nem vagyunk nősoviniszták (muhaha), csak sajnos tapasztaltak
@Ribizli: Igen, viszakoztam is. Tényleg semmi nem bizonyítja, hogy férfinek nem ugyanezt tanácsoltátok volna csípőből. De a radikalizmus eléggé bizonyítható: honnan lehettek egy egyoldalú beszámoló alapján ennyire 100% biztosak az azonnali elhagyás kizárólagosan jó megoldás voltában?
)
(dekibaszott nyakatekerten fogalmaztam meg…
@dekatlon: mintafelismerés… az elnyomó kapcsolatok nagyon komoly hasonlóságot mutatnak
aztán persze lehet hogy kurva nagyot tévedünk, és ez egy angyali pasi, akinek csak volt egy rossz napja.
de mi van ha mégse?
szerintem mindenki, aki kijött már ilyen kapcsolatból, úgy van vele: ha csak egy embert megmentek ugyanattól a hülyeségtől, amit én elkövettem, akkor már nem éltem hiába
küldetéstudat
@dekatlon: a vilagon semmi baj nincs vele, sot
. Ez a jatek megy ferfi es no kozott gondolom miota vilag a vilag es egy igy van jol. Csak epp ha szeretem a parom, akkor ennek a jateknak nem lehetek aktiv resztvevoje, mert azzal bantanam. Illetve helyesbitek: ha szeretem a parom, akkor nem is akarok reszt venni benne. Ha kihulne, elromlana, akkor tuti, hogy aktiv felhasznalova valnek, mert ennelkul mit er az elet 
. Amig amellett fekszem le, akibe szerelmes vagyok es tole is szerelmet kapok, olyan torodest es rajongast, mint meg soha (na es kva jo szexet), addig egyszeruen eszre se veszem a pasikat – en legalabbis, gondolom ahany ember, annyifele igeny, van akinek tobbre van szuksege, azt is maximalisan megertem es elfogadom, nem latok benne semmi megvetendot.
Jah es posztolot en is hianyolom
dekatlon, a terapeuták nem abból élnek, h diagnosztizálnak. ahogy az orvosok sem. az az első lépés. onnan kezdődik az igazi meló, h nevén neveztük a problémát.
és ahogy többen írtuk, azért a radikalizmus, mert ahogy a rákot sem lehet homeopátiával kezelni, úgy a személyiségzavaros emberrel való beszélgetés, megállapodás is tök felesleges. uis, onnantól, h egy ilyen ember belátja, h segítségre szorul (már ez is évek kérdése) további évekre van szükség, míg hullámzó együttműködéssel valameddig el lehet jutni. nekem volt hasonló faszim, ajánlottam neki pszichológust. ráadásul úgy, h 1., közben én is jártam, még azt sem mondhatta, h én nem teszem meg uazt, csak tőle várom el, 2., nem azt mondtam neki, ami a valóság volt (nárcisztikus zavar némi borderline-nal), hanem, h lehet, h depresszió van a sok gond hátterében, és sokat segíthetne magán, magunkon, ha elfogadná a segítséget. vagyis nem toltam az arcába egy komoly szem.zavar diagnózisát, csak egy ma tök “divatos” problémát, mert naivan azt hittem, az elfogadhatóbb, és abban bíztam, ha elmegy egy mókushoz, majd ott kibogozzák. de a válasz az volt, h ő tök normális, ő szívesen néz a tükörbe, elégedett magával, és arról nem tehet, h mindig rosszul választ, mert ez csak pech.
na, erre nincs mit mondani, összeraktam a cuccait, azt heló. egy évig bírtam.
@wish73: de ha itt 1 másodperc alatt megvan a diagnózis is, meg a kezelés is (elnyomó személyiség, menekülj). Igy semmi melójuk nem marad.
@Verna: Pedig egy pasival megbeszélni a pasiddal/pasikkal kapcsolatos problémákat sokkal konstruktívabb, mint nőkkel, ugyanis ő pont azt a szempontot képviseli, mint a pasid, így egyszerűbb megoldást találni. nekem vannak pasi barátaim (nők is), nagyon sokszor volt már, h a barátnőkkel megbeszélés után (mindannyian ugyanazt gondoltuk, persze) olyan szempontokat, megoldásokat hozott fel egy pasi, ami alapjaiban változtatta meg a probléma kezelését. ugyanígy fordítva is nagyon hasznos lehet meghallgatni a női álláspontot úgy, h nem arra vagy épp kiakadva, nem azzal van épp problémád, akivel megbeszéled, de ő is hasonlóan gondolja. és bizton állíthatom, h ezen pasik sose akartak tőlem semmit, én se tőlük.
dekatlon, vannak ennél reménytelibb személyiségproblémák, azokból csak meg tudnak élni szegény terapeuták
persze, az ilyesmivel is lehet foglalkozni,ha a kedves páciens eljut oda, h segítségre van szüksége.
Title…
[...]Wonderful story, reckoned we could combine a handful of unrelated data, nevertheless definitely really worth taking a search, whoa did one particular find out about Mid East has got much more problerms as well [...]…
Title…
[...]please check out the websites we adhere to, like this 1, as it represents our picks from the web[...]…
Title…
[...]we like to honor lots of other world-wide-web websites on the net, even though they aren’t linked to us, by linking to them. Underneath are some webpages worth checking out[...]…
Title…
[...]we like to honor quite a few other web sites around the internet, even if they aren’t linked to us, by linking to them. Below are some webpages worth checking out[...]…
Title…
[...]that will be the finish of this article. Right here you will come across some web sites that we think you’ll appreciate, just click the hyperlinks over[...]…
Title…
[...]always a large fan of linking to bloggers that I enjoy but really don’t get quite a bit of link love from[...]…
Title…
[...]usually posts some quite fascinating stuff like this. If you are new to this site[...]…
Title…
[...]very few web sites that take place to become comprehensive below, from our point of view are undoubtedly properly worth checking out[...]…
Title…
[...]Every as soon as inside a while we decide on blogs that we study. Listed below would be the most recent websites that we decide on [...]…
Title…
[...]The info mentioned within the article are a few of the best offered [...]…
Title…
[...]Wonderful story, reckoned we could combine a handful of unrelated data, nevertheless definitely really worth taking a appear, whoa did one particular study about Mid East has got more problerms too [...]…
Title…
[...]check below, are some totally unrelated internet sites to ours, nonetheless, they are most trustworthy sources that we use[...]…
Title…
[...]Sites of interest we have a link to[...]…
Title…
[...]one of our guests not too long ago proposed the following website[...]…