Nemrég láttam a híradóvégi színes hírek között, hogy Japánban divat lett a válási ceremónia. Ez nem újkeletű ötlet, elszórtan már tízegynéhány éve is csinálták emberek, a Google trend keresései szerint 2006 óta van bent a net köztudatában, élelmes rendezvényszervezők már két évre rá komplett csomagot kínálnak a népnek. Maga a híradóban látott ceremónia a hivatalos rész ledarálásával kezdődött, a jogi rész elrendezése és a papírok aláírása után az ifjú volt pár egy pöröllyel tört aranyat csinált a gyűrűiből, megnéztek egy videoklipet a családi fotókból amolyan “csak a szépre emlékezünk” stílusban, majd a könnyek letörlése után a volt férj elhajított háttal egy csokrot, amelynek elkapója lehet a következő elvált.
Jó-jó, de mi ennek az egésznek az értelme? A válás elméletben egy szomorú dolog, egyesek szerint egyenesen kudarc, mit kell azon ünnepelni? Nos, kétszeresen elvált nőként bátran mondhatom, vannak rosszabb dolgok a válásnál. Például egy diszfunkcionális házasság, amelyben két idegen osztozik egy lakáson meg egy családnéven, de más közük nincs egymáshoz. Se az érdeklődési körük, se a prioritásaik, de már a szexuális vonzalom se köti össze őket. Rosszabb esetben van gyerek is, aki azt látja, hogy Anya már nem puszilja meg Apát, és Apa se ölelgeti Anyát, és akkor félő, hogy gyermeki agya mélyén ezt a szeretetmentes sivatagot könyveli el Házasságnak, aztán felnőttként járhat terápiára. Nálunk ez volt a helyzet, és míg a gyerek kedvéért próbáltam eleinte küzdeni a házasságomért, végül, több év hiábavaló harc után, az ő kedvéért adtam be a keresetet. És ez még csak egy nyugis helyzet, akkor még nem említettem azokat, akik későn jöttek rá, hogy egy alkoholistához, drogoshoz (………………..<- rémálombeli partner jelzője szabadon behelyettesíthető) vagy bántalmazóhoz kötötték életüket. Lényeg a lényeg, hogy a válás sokaknak lehet olyan, mint egy nagy, szabad lélegzetvétel hosszú fuldoklás után.
Na jó, tegyük fel, hogy a válás mint olyan mégsem az ördögtől való és egyáltalán. De minek ehhez bulizni?
Például azért, mert Te hiába tudod, hogy így jobb lesz minden érintettnek, azért igenis fogod kapni a sajnálkozó sms-t meg fészbukkommentet, és ez a jobbik eset, mert mások csak a hátad mögött fognak szánakozni. Mert ha Te nem is tartod kudarcnak, mások még annak fogják. Például azért, mert ha egy házasság guanóvá is laposodott, azért valaha jó volt, a házastársak egyszer szerették egymást, és erre akkor is jó emlékezni, ha már elmúlt. Például mert könnyebb utána barátoknak maradni, ha keserű fogcsikorgatás helyett vidám pezsgőzés keretében veszik le ujjukról a gyűrűket. Például mert kettőjüknek egy kenyérpirítója/kávéfőzője/pohárkészlete volt, és most az ex-nászajándékok talán segítenek normális mederben kezdeni az új, facér életet.
Egyébként guglizás közben találtam egy cikket, mely szerint a márciusi cunami után megháromszorozódott a válási bulik száma Japánban. A halál szelét érezve rengeteg pár gondolta végig az életét, és úgy gondolták, az a holtomiglan mégse e mellett a pasi/nő mellett találja őket. Több résztvevő is kijelentette, hogy az ünnepély segített nekik lezárni életük házas szakaszát és könnyebben léptek tovább.
Személy szerint én örültem volna, ha tudunk rendezni egy ilyen bulit. Ahol barátok vesznek körül, eszünk, iszunk és anekdotázunk, aztán van egy kis tánc meg esetleg egy kis sírva vigadás, de néhány csaj időnként magához szorít, és tudom, hogy ha nincs is már szerelmem, akit megcsörgethetek, hogy most aztán mindent dobjon el és nézzen ki az ablakon, mert olyan gyönyörű naplemente van, hogy azt egyszerűen muszáj látni, azért van pár barátném, akik mind feliratkoznának ugyanerre a hívásra.
Bármikor kenterbe veri azt, ami volt: lehorgasztott fejjel kikullogni a bíróságról és végigbőgni a hazametrózást.
Jadeanya
Forrásanyagok:
http://www.google.com/trends?q=divorce+party
http://www.lemondrop.com/2010/06/16/you-may-now-smash-the-rings-divorce-parties-japan/
http://www.theglobeandmail.com/life/the-hot-button/post-tsunami-divorce-parties-spike-in-japan/article2086902/
http://articles.cnn.com/2008-03-18/living/divorce.celebrations_1_wedding-ring-divorce-charlotte-eulette?_s=PM:LIVING
Loading ...
Lehorgasztott fej megvolt, egészen a bíróság kapujáig, ott ugyanis az újdonsült ex utolért, és afelől érdeklődött, a neki járó pénzt mikor kapja meg.
Neki ennyi volt. Akkor én eléggé pipa lettem.És nem tudtam lehorgasztani a fejem.
Viszont a telitüdejű fellélegzésban nagyon egyetértek. Ez is megvolt.
Nálam az ex csak annyit kérdezett, megölelhet-e még utoljára, úgyhogy én ordítva bőgtem két napig.
Ez talán akkor működhet, ha ,,csak” az elhidegülés volt a gond. De pl. ha az egyik fél terrorizálta a másikat-vagy a gyereket-, akkor nincs értelme.
Elvben tetszik azért
a szüleim válását pont a húgom 18. szülinapjára sikerült kitűzni a bíróságnak. rohadt vidám kis nap lett
Ezt a bulizós válás szerintem akkor tud elsülni jól, ha:
1. mindkét fél ugyanannyira akarta a válást
2. mindkettőnek van már másik, akivel boldog, és nem az üres lakásba megy haza, nulláról újrakezdeni
3. nincs gyerek, aki mellett nehéz felhőtlenül örülni, mert ő úgyis szomorú, amiért apa meg anya elváltak
4. senkiben nincs egy pici tüske se.
Ezeket elég nehéz egyszerre összehozni. Vagy a házasságuk se volt igazán sose komoly.
Tény persze, hogy a bőgve hazametrózás se egy jó alternatíva. Én magam valószínűleg csak az első kocsmáig metróznék.
Nekem tetszik. Szerintem a közös barátoknak is könnyebb, ha azt látják, hogy anyázás nélkül megvagyunk egy légtérben, és így nem érzik majd magukat árulónak, ha valamelyikünkkel még külön szóba állnak. Szóval én tartanék ilyet. Csak előbb férjhez kellene mennem.
@Chang Yai: Nekem anyukám temetése volt a két unoka szülinapján. Egy napon születtek egy év különbséggel. De nem tudtam miatta apámra haragudni. Szerintem úgy kivolt, hogy azt sem tudta, hogy fiú-e vagy lány, nemhogy a gyerekek szülinapja eszébe jutott volna.
@montag: Szerintem a kevésbé megszervezett “újra szngli vagyok” buli jó olyan esetben, ha a listádból valami nem teljesül. Olyan ereszdelahajam parti.
@sea970: Uhh ez azért nagyon szomorú.
Nekem nem mondták el, hogy meghalt a nagymamám. Pont a szülés előtti napon volt a temetése. De rájöttem, hogy gond van…
@hicudzsi: Egy hét különbséggel halt meg a nagymamám és az anyukám. Még nekem is sok volt, pláne apámnak…
Hát nálunk nem volt party, mert a férjem nem jelent meg.egyedül ültem a bíróságon a bírónővel, és utána felszálltam a buszra, és másfél órán át vártam hogy jöjjön valami érzés, de csak egy pasi dőlt rám horkolva. en éreztem semmit, azóta sem. elötte rohadt szar volt, de utána már semmi.mikor a férjemet felhívtam, és közöltem vele hogy akkor innentől ez van, letette a telefont. egy hétig jtszotta hogy felhívott, akár az éjszaka közepén is, é hallgatott a telefonba. ú, ez nagyon idegesítő volt.
azóta már minden olyan mint régen volt. fizetem helyette a számláit, röhögünk, dumálunk a kínai négy alapregényről, hiányzik ha nem beszélünk.
nahat, pedig a zen szemlelettel jol at kellett volna gondolni, hogy mit jelentenek egymasnak, es meg jobban dolgozni a hazassagon, hat milyen erkolcs ez keremszepen, hogy foldrenges utan valunk.
@cozumel: vagy több Coelhót kéne olvasni
Azé jányok döbbenet, hogy mennyien érintettek vagytok válásban…
@dekatlon: es kepzeld, mindannyiunkra jut egy elvalt pasi is
@dekatlon: Hát ahogy a válási statisztikákat nézed, az lenne a meglepő ha itt aztán senki nem lenne érintett ebben.
A szüleim harminchat év után váltak el egyébként.
a házasságok többségéből válás lesz, nem?felment 50% fölé emlékeim szerint. úgy, hogy ráadásul alapból a gyerekek vagy 30%-a nem papíron is letisztázott házasságba születik.
pesti kollégám mondta kb tavalyelőtt, hogy a másodikos osztályában 5 gyerek van, akinek együtt vannak a szülei, a többinél már mind borult valamilyen formában a hagyományos család.